Határtalanul 2023/2024

Utazás Erdélybe

2024. május

   Május végén iskolánk két hetedik osztálya hajnali 6-kor elindult a „Határtalanul Program” szervezésében Erdélybe.

   Az odavezető út nagyon hosszúnak tűnt, de kárpótolt minket első erdélyi megállónk csodás panorámájú helyszíne a Király-hágó, amit másnéven Erdély kapujának is neveznek. Körösfőn már a híres Erdélyi kézműves mesterek munkáit is megcsodálhattuk a bazárokban. Hosszas utunk során távolról rápillanthattunk a Tordai-hasadékra, majd több órányi dugóban ücsörgés után fáradtan, kicsit éhesen este 9-re érkeztünk meg Mezőmadarasra, ahol az első éjszakai szállásunk volt. 3 épületben lettünk elszállásolva egy kis falu központjában, ahol aztán egy finom vacsorát követően végre ágyba bújhattunk.

   Másnap reggel korán ébredtünk és elindultunk a Medve-tóhoz. Ott várt már ránk túravezetőnk Hunor. Ő kísért minket 3 napon át és rengeteg érdekességet, történelmi-földrajzi-irodalmi dolgot osztott meg velünk Erdéllyel és a székelyekkel kapcsolatban. Innen Tamási Áron sírjához mentünk, ahol az író életéről hallhattunk. Ezt követően átmentünk egy sóvágással foglalkozó vállalkozó műhelyébe, ahol megcsodálhattuk a sóvágás mesterségét, képet kaptunk a só megmunkálásának folyamatáról, illetve a só felhasználási módjairól. Itt vásárlásra is kaptunk lehetőséget, ahol szintén csodás erdélyi kézműves portékákat láthattunk, vásárolhattunk. Innen mentünk második erdélyi szállásunkra, ahol a szobaelosztás után megvacsoráztunk, kipakoltuk bőröndjeinket és ekkor következett az esti mulatság, amit izgatottan vártunk. A Boróka táncegyüttes 4 tagja jött el a szállásunkra, hogy egy táncbemutató után megtanítsanak bennünket egy-két hagyományos erdélyi néptánclépésre. Nagy örömmel fogadtuk a táncosokat és egy rövid bemutatkozás után el is kezdtük a táncot. Miután kellő tudáshoz jutottunk együtt élveztük a tánc nyújtotta élményt. Este kimerülve feküdtünk le és vártuk a még előttünk álló kalandokat.

A harmadik napon reggel ellátogattunk Székelyudvarhelyre, a Móra Ferenc Általános Iskolába. Itt megismerhettük a Székely diákokat, fociztunk és kosaraztunk egy jót velük. Nagyon jó volt a hangulat, jó volt látni, hogy szinte semmiben nem különbözünk. Igazán jó volt velük együtt játszani, látni, hogy ott is ugyanúgy zajlik az iskolai élet, mint nálunk.

 Innen elmentünk a székelyvarsági Csurgókő vízeséshez, ami nagyon szép volt. Sajnos itt elkezdett szemerkélni az eső és ezután szinte végig esőben haladtunk felfelé a székelyvarsági kocsmához, a „parlamentbe’’. Itt egy hagyományos zsindelykészítő mester munkájába kaptunk betekintést. Ezt az ősi mesterséget még mindig aktívan űzik Székelyföldön. Egy kis ebédszünet után átsétáltunk egy kilátóhoz, ahonnan csodás kilátás tárult elénk, beláthattuk szinte egész Székelyvarságot. Majd a fiúk sétálva indultak le a következő állomáshoz, a vízimalomhoz, azonban olyan szakadó eső kezdett ránk zúdulni, hogy végül mi, fiúk is beszálltunk a buszba és agyon ázva jutottunk le végül a malomhoz. A 300 éves malomnál a korabeli malmokról hallottunk érdekességeket, illetve a malomtulajdonos is mesélt régi történeteket az épületről. A malomtól a Zetelaka melletti víztározóhoz mentünk, ahol Hunor elmondta nekünk, hogy ha a gát beomlana, teljesen elárasztaná Székelyudvarhelyet csupán 30 perc alatt.

 Mikor ezekkel a programokkal végeztünk szinte sötétedett. Fáradtan, de a tartalmas programok élményétől feldobódva tértünk vissza szállásunkra.

Negyedik napunkon reggel 8 körül indultunk Székelyudvarhelyre, ahol megnéztük a milleniumi emlékművet és Székelyudvarhely belvárosát. Megnéztük a református kollégiumot és a Fő teret, a nemzeti szobrokat.  Itt Hunor, az idegenvezetőnk sok mindent mesélt a Székelyek történelméről. Innen Szelykefürdöre, a mini Erdélyparkba buszoztunk. Ebben a mini makett parkban Erdély várait, kastélyait láthatjuk kicsinyített verzióban. A park fölött kb. 200 méterre található Orbán Balázs síremléke, ahova csodaszép székely kapukon át vezető úton jutottunk. Orbán Balázst a legnagyobb székelynek tartják és történetesen Hunornak ő a kedvenc történelmi alakja. Kb. 40 percen keresztül mesélt az életéről, amit mi érdeklődően hallgattunk.

Ezt követően traktor húzta kocsin zötyögtünk fel a Jézus Szíve Kilátóhoz. Óriási élmény volt számunkra olyan magasan lenni és gyönyörködni a látványban, amit a kilátó és a hegy magassága nyújtott nekünk. A visszafelé vezető úton megálltunk az Oroszhegyi Kilátónál is, ami körülbelül egy magasságban volt a Jézus Szíve Kilátóval. Innen visszamentünk a szállásra, ahol szállásadóink már sütögetéssel vártak minket az esti vacsorához. Este szomorúan búcsúztunk Hunortól, aki igazán tartalmassá tette erdélyi utunkat! Hunort valamennyien nagyon megszerettük mókás-ízes beszédéért, vicceiért és élvezettel hallgattuk érdekes történeteit. Nagy-nagy köszönet neki mind a három napért! Csodás ember, szuper idegenvezető, aki nagyon ért a fiatalok nyelvén, téve mindezt igazi székely-autentikus stílusban!

 Kicsit mindannyian szomorkodva keltünk az utolsó reggel. Összepakoltunk és útnak indultunk hazafelé.

Pár órányi utazás után megérkeztünk a Tordai sóbányához. Láthattuk, hogy régen hogyan termelték a bányában a sót. Többféle programlehetőség közül választhattunk. Voltak, akik ping-pongoztak vagy golfoztak és voltak, akik az óriáskerékre ültek fel. Ezután Gyenesdiás felé indultunk. A vihar miatt a telefonunkra riasztást kapunk, ami nagyon rémisztő volt. Sokat esett, villámlott és dörgött az ég is, ettől még ijesztőbb volt. Szolnoknál sokat időztünk, mert egy baleset miatt dugóban ragadtunk. Éjszaka fél kettőre érkeztünk meg Gyenesdiásra az iskolához.

Fantasztikus 5 nap volt, igazi életre szóló élményekkel! Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy megvalósuljon ez a kirándulás.

És bár nem hallja, de külön köszönjük Hunornak azt a 3 napot, amit velünk töltött, székely humorral, csodás történetekkel fűszerezve meg ezt a felejthetetlen utat!

2024.06.01.

                                   A gyenesdiási Kárpáti János ÁAMI 7. osztályos tanulóinak tollából