Névadónk

Névadónk
Kárpáti János (1865. Cegléd 1953. Gyenesdiás), kántortanító, a Fürdőegylet megalapítója 
Kárpáti (eredeti nevén Vlaszák) János 1865. március 30-án született Cegléden. Apja eredetileg kárpitos, majd a zenei tanulmányai révén katonazenekar karmestere lett. Az apa apai örökségét egy birtokvásárlás során elveszítette, így a család 6 gyermekével szegénységben élt. Elemi iskoláit Kecskeméten végezte, majd az 5. elemi után első évben a Kecskeméti piaristáknál, majd a református főgimnáziumban folytatta tanulmányait. Itt kezde tt el zenélni, zongorázni és hegedülni tanult, diákbandában volt muzsikus.
1880-81-ben Kiskunfélegyházán tanítóképzőbe járt, majd a további 2-4. tanévet már mint magántanuló végezte. 1881-től 15 és fél évesen segédtanító Zamárdiban, 17 évesen már tanító.
1884-től 1891-ig Balatonudvariban kántortanító, 1886-ban megnősült (felesége Bárdossy Ilonka). Itt gazdálkodott, a falu szőlőt telepített neki, amit a termőre fordulás után hamarosan az 1887-ben megjelent filoxéra elpusztított. A szőlőművelés jelentős jövedelmet jelentett, ennek kiesése miatt máshova próbálkozott elhelyezkedni.
Egy ismerőse révén értesült a megüresedett gyenesdiási tanítói állásról, ahova négyen is pályáztak. A pályázatot megnyerte, 1891-től az egytanerős iskola kántortanítója lett.
Az itt töltött évek során több feladatot vállalt, részben tanítói megbízása, részben közösségi feladatként, részben egyéb jövedelmek megszerzése céljából. Keszthelyen 1893-tól 20 éven át úszómester, nyugdíjazásáig, ugyancsak 20 éven át feleségével közösen gyenesdiási postamester volt, Keszthelyen is kántorizált, gazdálkodott, szőlészeti vándortanítóként vidéki községekben oktatta a szőlőművelést, borfelügyelő is volt, gyékényszövő tanfolyamot szervezett, selyemhernyó tenyésztéssel próbálkozott, hogy a helyiek részére egyéb jövedelemről is gondoskodjon. Élharcosa volt a keszthelyi Zámor városrész rossz minőségű legelői lakó és üdülőteleppé történő felosztásának. Községi képviselő volt, tagja volt a Balatoni Szövetségnek, majd annak választmányának. Sokat tett azért, hogy Gyenesdiásnak a Keszthely-Tapolca szárnyvonalon legszebb vasúti váróterme legyen. Cikkeket írt a keszthelyi Balatonvidék és a Keszthelyi Hírlap c. Újságokba.
Legnagyobb jelentőségű tette a kántortanítói mellett a Gyenesdiási Fürdőegylet és a balatoni fürdő létrehozása volt. A Festetics uradalomtól kért 13 m széles lejárót (területet) a Balatont körbevevő 320 m széles nádas átvágására, felkereste a gyenesdiási birtokkal rendelkező keszthelyieket, a módosabb keszthelyieket és 20 Koronás részes jegyeket jegyeztetett velük, majd ezek birtokában a helyieket, akiktől nem pénzt, hanem napszámot és fuvart kért a részes jegyekért. 60 fő részvényessel megkezdte a nádason átvezető sánc, móló, a móló végén félsziget és a 16 fürdőkabin építését. 1906 májusában megalakult a Fürdőegylet, 1906 júniusában pedig felavatták a fürdőt és Farkas Márton budapesti szőlőbirtokos és vendéglős beruházásában készült Tulipán vendéglőt. A fürdő létrehozásával népszerű üdülőhely és kirándulóhely lett Gyenesdiás, villák, nyaralók épültek, ehhez a helyiektől a telkeket vásároltak, megnőttek az ingatlanárak. Az ide látogató nyaralóvendégek igénybe vették a helyiek szolgáltatásait, megvásárolták az itt termelt árukat, terményeket. Gyenesdiáson kialakult egy úri nyaralóközönség, jellemzően köztisztviselőkből, katonatisztekből. A nyaralóközönség törzshelye az egyre bővített Tulipán vendéglő és fogadó, jelentős kulturális események színhelye lett.
60 éves korában, 1925-ben vonult nyugdíjba, 44 évi ebből 34 évi gyenesdiási szolgálat után. Tanítói pályát olyannak tekintette, amely hasonlít a mezőhöz, melyen tipor ember és marha sereg, de nyomában virág kél . Állására 30 pályázó jelentkezett.
1923 tavaszán kezdte meg a mai Darnay utcában álló tornyos háza építését, amelyet aratásra be is fejeztek.
Kárpáti János gyakorlatias, szorgalmas, sportos ember volt. Sokszor közlekedett a befagyott Balatonon korcsolyával, hosszabb utakat tett meg csónakon, gyalog. Keszthelyre sokszor gyalog járt be. Jó borivó, társaságot kedvelő ember volt.
Takarékossága, ésszerű gazdálkodása jellemezte a közéletben és a magánéletben is.
Hazája iránti szeretetét bizonyítja önéletírásában megfogalmazottak:
Birtokunkat, sem a gyenesdiásit, sem pedig a szepezdit soha, semmi körülmények között idegennek ne adjátok el, mert akié a föld, azé a Haza. Az ingó vagyon elfogyhat, de az ingatlan marad. Az egész szép Magyarországban szebb hely nincs, mint a mi birtokunk. számítani kell a család elszaporodására, sok évtizedek után, hogy ezekből a szép és értékes birtokokból a késő utódoknak, a déd és ükunokáknak is jusson.
Utolsó utamon pedig a legjobb keszthelyi cigánybanda legalább tíz tagja zeneszóval kísérjen és pedig csak azt a dalt muzsikálva, hogy: kék nefelejcs, kék nefelejcs virágzik a tó szélén
Síremlék kövünk a felírásokkal együtt a következő, utolsó oldalon van illusztrálva, a szerint készíttessétek el az utolsó betűig.
ISTEN ÁLDD MEG A MAGYART!!!